Majdnem nem értem be a suliba mert nem ébredtem fel mikor csörgött a telefonom.De a tükörbe nézés nagyon kellemes meglepetéssel szolgált.Nem tudom hogy hogyan de elmúlt az anyajegyem teljesen.Jaj, nagyon boldog vagyok.Juppi! -Szia Petra!- köszöntem neki mert megláttam a suli elött. -Szia!-mosolygott vissza rám. -Hogy s mint? -Megvagyok köszi.És te?Közbe gyere mert mingyárt ránk csengetnek. -Jah oké!-Szóltam és már baktattunk felfele a lépcsőn mivel az első emeleten van az osztályunk. Egész nap olyan jó kedvem volt, ismét önmagam voltam.Legalábbis úgy éreztem. Este későn aludtam el mert sokat gondolkodtam azon hogy vajon mi van velem, holnap hogy fogok kinézni és ki leszek.Hogy hány embert fogok megsérteni és a földbe tiporni.Egyszóval féltem elaludni.Nagyon féltem, és nem mástól, magamtól féltem.